Δορυτίνακτα δ ̓ αἰθὴρ ἐπιμάινεται. Qualem porro naumachiam exhibet Æfchylus in tragoedia quæ Perfæ infcribitur! θάλασσα δ ̓ οὐκ ἔτ ἣν ἰδεῖν, Ναυαγίων πλήθουσα καὶ φόνε βροτῶν Ver. 419. Animadvertite etiam in hac fabula folennem Darii per chorum evocationem; Βάσκε πάτερ ἄκακε Δαρειαν, δι. Ver. 660. &c. Ea vero, quæ chorus in Agamemnone de Atridis in Trojam bellum ob raptam Helenam illaturis, vivida valde fünt et imaginosa : Et quæ fequuntur Agamemnonis de Troja capta, Καπνῶ δ' άλουσα νῦν ἔτ ̓ ἔυσημα πόλις Αλης θύελλαι ζῶσι· συνθνήσκεσα δὲ Σποδός προπέμπει πίονας πλούτο πνοάς. Ver. 827. &c. Πόλιν διημάθυνεν Αργείον δάκα, Υπερθορών Υπερθορὼν δὲ πύργον ὠμης ὴς λέων, Quam vivide etiam defcribit Clytemneftra cædem Απειρον αμφίβληστρον, ὥσπερ ἰχθύων, Ver. 1391. &c. Atque illud Oreftis, in fabula quæ Choephora dicitur, Jovem precantis notabile eft ; Ζεῦ, Ζεῦ, θεωρὸς τῶνδε πραγμάτων γενου, Ιδοῦν δὲ γένναν εὖνιν αιετον πατρός, Θανοντός ἐν πλεκτᾶισι και σπειράμασι Δεινῆς ἐχιδνης. Ver. 244. Iftud etiam Eumenidum terribile, et ipfis digniffimum: Οσμὴ βροτείων αἱμάτων με προσγελά. Ver. 254. Sed ne a patheticis imaginibus abhorruiffe prorfus poeta videatur, iifque quæ ad commiferationem eliciendam fpectant; excerpta quædam hujufce generis exempla in medio ponantur, Huc referenda funt illa chori Promethei vicem dolentis, Στένω σε τας ουλομένας Τύχας Προμηθεν, Δακρυσισίακλον δ ̓ ἀπ ̓ ἴσσων απ Ραδινῶν λειβομένα ῥέος, παρειὰν Νοτίοις ἔτεγξα παγαῖς· Ver. 397. &c. Atque ea virginum apud Septem contra Thebas, Γείτονες δὲ καρδίαις μέριμναι Ζωπυροῦσι τάρβος, Τόν ἀμφιτειχή λεών Δράκοντα δ ̓ ὥτις τέκνων Υπερδέδοικε λεχε ων δυσευνήτειρα Παντροφος πελειάς. Οἰκτρὸν γὰρ, πόλιν τὴν δ ̓ ὠγυγίαν Αϊδι προϊάψαι, δορός ἄγραν, Δουλείαν ψαφαρᾶ σποδῶ Τὰς δὲ κεχειρωμένας ἄγεσθαι, Ver. 294. Boa Βοἃ δ ̓ ἐκκενωμένα πόλις, Ver. 327. Et illud viri Perfarum cladem nunciaturi, Ω γῆς ἁπάσης ἀσίαδος πολίσματα, Ver. 249. &c. Aptiffima autem ad commovendum animum illa omnia funt quæ chorus in Agamemnone narrat de Iphigenia jamjam immolauda; quam dulcia ista, Κρόκου βαφὰς δ ̓ ἐς πέδον χέεσ ̓ ἔβαλ ̓ ἔκαστον, Ver. 246. Neque hic omittendæ funt dulciffimæ illæ imagines quæ in eadem fabula in brevi Helena descriptione continentur, Παραυτὰ δ ̓ οὖν ἐλθεῖν Ε, Ιλι'ο πόλιν, Λέγοιμ' ἂν, φρόνημα μὲν Μαλ |